Jézus Krisztus és Keresztelő Szent János a valóságban egymás riválisai voltak, a szembenállásukat pedig csak utólag "száműzték" az ókeresztények az Újszövetségbe szánt írásokból, beszámolókból?

A valóságban nem is léteztek. Pontosabban lehet hogy valódi, létező emberek voltak az "alapok", de pl Jézus is csak egy fiktív mitológiai alak amit sok, sokkal régebbi vallás messiásából gyúrták össze. (Ahogy az egész Biblia asszír, kelta, zsidó, görög és sumér mitológiából lett összeollózva)

Ebből kiindulva max a vallási szövegből lehetne kiindulni, de mivel nem tesz ilyesmiről említést, hát...

Egyszer Stan Lee azt felelte a sokadik "melyik hős nyerne ha összecsapnának" kérdésre hogy amelyiket győztesnek akar az író. A fikcióban pont ez a jó.

Ha szeretnéd akkor ellenségek voltak, ha szeretnéd akkor pedig barátok. Legyél kreatív! A keresztény vallásnak eleve így is több mint 3000 irányzata van, annyiszor írták már át saját szájízük szerint.

"A valóságban nem is léteztek."

Akiknek ekkora "nyomuk" van történetileg, azok általában léteztek.

Van a régészeti és a történet-írási nyom.

És ezek gyakran nem korrelálnak. Kiásták a fejedelmet, de nincs róla "monda".

Van róla monda, de nem ásták ki.

Ezek megtörtént történetek valószínűleg, amit sokan sokszor sokféleképpen színeztek ki.

Ma is alakulnak ki vallások szuggesztív személyiségek körül. Nincs ebben semmi különös. Így működik az ember.

Nem rivalizáltak, Isten választottjai nem rivalizálnak, mindenkinek van feladata, abban kell szorgoskodni.

János előfutára volt Jézusnak, prófécia szól róla, hogy előkészíti az utat a messiási királynak. Ez is jelezte, hogy elérkezett az ideje a messiás eljövetelének.

Én is szeretnék átlépni a létezés-nem létezés elméleti kérdésén és inkább a kérdésre válaszolnék.

Szembenállóknak semmiképpen nem nevezném őket, de még riválisnak sem, mégpedig a küldetésük sajátos kapcsolata miatt.

Jézus Illésnek nevezte Keresztelő Jánost. Mt 17:12-13

Azért volt ez, mert a zsidók

messiásvárása lényegében Illés visszajövetelének figyelésére összpontosult. Azt nem tudhatta mindenki, ki lesz a Megváltó, de abban legalábbis biztosak lehettek, hogy Illés eljövetele fogja megelőzni az Ő eljövetelét. Mal 4:5

A zsidók ma is várják Illést, mert az ő szempontjából még nem jött el.

A probléma csak az, hogy Keresztelő János nem hirdette nyilvánosan ezt az igen fontos tényt. Erre célzott Jézus a fenti idézetben. A Jn 1:21-ben, amikor a zsidók küldöttek által megkérdezték, hogy ki is ő, tagadta, hogy ő Illés lenne.

Ez a következőt jelentette. Jézus elvesztette az egyetlen igazi támogatóját, akinek még az is volt ráadásul a küldetése, hogy a zsidó népet hozzá vezesse. Hogy látták a két embert. Keresztelő János egy pap fiaként és aszkéta életével kivívta mindenki tiszteletét. Tanult volt, csodákat tapasztaltak a születése körül és azok ismertté tették, még azelőtt, hogy ténylegesen bármit is tett nyilvánosan.

Jézus viszont tanulatlan fiatalember volt, aki egy szegény ács otthonában nőtt fel. Az ismetetlenségből előlépve váratlanul azt állította, hogy ő a "Szombat

ura", miközben láthatóan beszennyezte azt, szombaton gyógyítva a betegeket. Ez a zsidók szemében megbotránkoztató és elfogadhatatlan volt. Azt járta róla, hogy nem tiszteli a Törvényt és lassan eretnekként tekintették rá a zsidó vezetők.

Ki lehet találni, melyiküket tekintették hitelesebbnek az akkori társadalmi normák szerint.

Keresztelő János valósággal fürdött az emberek megbecsülésében és tiszteletben, viszont Jézus inkább tűnt megbotránkoztatónak. Ezt a felemás helyzetet volt hivatott János feloldása. Kezdetben tudjuk, hogy tanúságot tett Jézusról nyilvánosan: "íme az Isten Báránya..." de később már semmi feljegyzés nincs arról, hogy ennek megfelelően követte is Jézust. Sőt egy alkalommal Jézus és János tanítványai összevitatkoztak, hogy melyikük mestere ketesztel többet. Ez a helyzet nyilván nem állhatott volna elő, ha János deklaráltan és következetesen Jézust követte volna. Úgy gondolom abban az esetben Jézus fő tanítványa lehetett volna. Azonban tudjuk, hogy János sajnálatos módon a börtönben halt meg egy olyan ügy miatt, amely nem is feltétlenül az ő fő dolga lett volna, hogy rendbetegye.

Tehát szerintem rivalizálás, meg nem is. Ugyanis János azt mondta Jézussal kapcsolatban, hogy "neki növekednie kell, nekem pedig kisbbednem". Ő talán úgy gondolta, hogy elég passzívan várni, amíg Jézus ugyanazt az elismertséget eléri, mint ő. Tény, hogy elérte, de másképp és azt Keresztelő János már nem értette meg. János hibája miatt az emberek elpártoltak Jézustól és csak János halála után tudott Jézus tanítványokat találni az egyszerű sorú emberek és bűnösök közül. Ha Keresztelő János végig hitt volna Jézusban, akkor ő és saját tanítványai megkönnyíthették volna Jézus munkáját. Akkor az egész nép és a főpapok is felnéztek volna Jézusra. A történet egész más véget ért volna.

Békesség neked, kérdező!

Bocsássa meg mindenki, de az a J betűs messiását a vallásnak, olyat magam nem ismerek. Az a Megváló, akiről az Újszövetség bizonyságot tesz, ő igaz, de akit belőle a vallás babonásan és dogmatikusan kreált, ő már nem. Ezek nagyon fontos dolgok, ezekre épül minden, és ha az alapzat ingatag, akkor arra miként lehet stabil házat építeni? Sehogy. Ilyen Megváltó, aki ilyen származású, etnikumú, aki állítólagosan megnyerő karizmájú, aki mindenkit szerető, elfogadó, aki varázslós és csodákat tevő, aki egy óriási bálványon, egy kereszten agonizáló, aki előtt a hívők leborulnak és őt isteni rangra emelik, ilyen Messiást nem ismerek és nem is szándékozom ismerni. Viszont az a Megváltó, akivel köteléket ápolok, ő nem szeret mindenkit, hiszen el is mondja, hogy csak azt szereti az Atya és ő is, aki cselekszi az Atya akaratát! Ez a Megváltó nem azt mondja, amit hallani akarok, olykor bizony keményen megfed, sosem láttam még az arcát, és sosem kérte azt, hogy őt emeljem fel és előtte hajbókoljak, imádjam.

A másik, hogy kit takar a Keresztelő Szent János? Egyrészt a keresztény vallásban számos pogány jelkép honosodott meg. Ezek közül az egyik és talán a leghatalmasabb a kereszt, ami valójában az egyiptomi Ankh keresztről lett mintázva, és így beemelve a vallásba. Tehát ez a név, hogy Keresztelő már nem állja meg a helyét. Van egy bibliográfia alkotás, ami sok helyen tiltva volt, talán még ma is van, ez pedig Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című 1988-as alkotása. Érdemes megnézni, az már egy hitelesebb mű. Ott is Bemerítő Jánosnak hívják. A filmek amúgy rengetegszer mondják ki az igazat, nem hiába, de az emberek zöme ezt nem veszi észre, mivel csak szórakoztatásnak vélik, de annál bizony olykor jóval többek.

A másik, hogy senki sem Szent. Ez Istenre nézve káromlás! Csak egy Szent van, a Szent Lélek, senki és semmi más nem az. Ezt a titulust emberek adták, emberektől való azok felé, akik felé akarják. De Istenen kívül senki más Szent nem lehet, mint ahogyan Biblia sem lehet az, egy könyv. Éppen ezért egy embert így titulálni nem helyénvaló.

Bocsásd meg, de nem élem lélekből, hogy honnan is jött ez a kérdés, vagy miként merült ez fel benned. Óvakodni szükséges, miket olvas össze az ember, milyen forrásból mert, kire hallgat, kit emel fel, mert az óriási károkat képes okozni az ember szívében, lelkében. Ez a töméntelen információ, tudás leterhelő. Egy igaz tanítónk van: a Krisztus. Aki Istenhez fordul gyermeki alázattal, az kap válaszokat rajta keresztül. Minden más hazugság.

Azt írja fentebb Laci, a 6-os kommentelő, hogy talán János arra várt az idézet kapcsán, hogy Krisztus is olyan népszerű legyen, mint ő. Nem. Ez az idézet azt takarja, hogy ahogyan János egyre inkább háttérbe szorul, ahogyan egyre inkább halványodik el Krisztus világosságában, úgy Krisztus ereje és nagysága annál hatalmasabbá válik. És pontosan ez a lényeg, hogy az ember alázza meg magát, és adjon teret a benne lakozó Isteni Léleknek; azt emelje fel, ne magát. Ezt jelenti az idézet. János elmondta, amire indította a Lélek, de ennyi, semmi több. Ez volt a munkája, erre kapott elhívást. Nem emelte fel magát, és az, hogy a nép bálványozta, az a nép vétsége. Mert az úr hatalmasabb, mint a szolga, így János sem lehet nagyobb, mint Krisztus. Az ember lentebb való, mint az, aki felülről érkezett, ezt mondja János is. Azért vonult vissza, hogy a dicsőség ne az övé legyen, másrészt elérkezett az, akiről ő bizonyságot tett. És nem ő volt a fontos, mint János, az ember, hanem Isten Szava, Krisztus. Ennek az idézetnek semmi köze a hierarchiához, a népszerűséghez. A másik, ami sértő is valahol, hogy milyen népszerűséget érjen el? Krisztus öröktől való örökig, sokkal hatalmasabb, mint János. Mit érjen el? Már eleve elérte. Érdekes kijelentések ezek. Mit nem értett meg? Mi volt János hibája? Dehogynem megértette, sőt: megélte lélekben, és nem hibázott. Ha vétett volna, akkor nem ő lett volna választva Krisztus előfutárának. Krisztus nem csak az egyszerű sorsú emberek között talált gyermeki lelkületűeket. Másrészt nincsen bűnös ember, hanem az Igazságban tudatlan ember van, vétkező. A bűnös egy erőteljes vallási kifejezés, ami elvehet az önvádhoz. Egy szülő szemében sem bűnös a gyermeke, aki hibázik!

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek kegyelem hasson mindörökké!

Üdv.